Futás és jóga - miért jó párosítás?

Két teljesen különböző mozgásforma, más dinamizmus, más körülmények, mégis, ahogy oly gyakran az életben, a különbözőek összepárosításából fantasztikus eredmény születik.


Futni sokféleképpen lehet, ebben a bejegyzésben elsősorban az aszfaltosok szemszögéből közelítem meg a kérdést.


Sokan vannak, akik felnőtt korukban a sportolást a futásnál kezdik. Ismert, hogy ezzel lehet fogyni, nem kell hozzá sok felszerelés, nem kell órarendhez alkalmazkodni vagy mások előtt izzadni, és a gerelyhajítással ellentétben a futás mindenkinek többé-kevésbé megy. Aztán megy a futás, megvan a kedvenc útvonal, veszünk egy drágább cipőt, benevezünk az első versenyre, majd a másodikra és a következőkre, és mivel még élvezzük is a futást, nem jut eszünkbe, hogy hosszú távon, különösen, ha eredményeket is szeretnénk elérni, a futás önmagában nem elég. Hogyan, miért kiváló párosítás mellé a jóga?

Akkor ne fussunk?

A futás kiváló sport: csökkenti a cukorbetegség, a rák és a szívbetegségek kockázatát (a zsír mellett, nem mellesleg), miközben a csontok sűrűségét növeli. Azonban repetitív sport is: ugyanazokat a mozdulatokat ismételtetjük izomzatunkkal, testünkkel-lelkünkkel, újra és újra lépésről lépésre. Sőt, ezek a mozdulatok mind egy síkon belül történnek, így például oldalirányú mozgás aszfalton futásnál szinte nincs is. Ez az egyik fő különbség a terepfutáshoz képest, ahol a talaj nem egyenes, a figyelemre folyamatosan szükség van, és az oldalirányú mozdulatok, hirtelen tempóváltások is szerepelnek a palettán. Még ha vannak is esetleg emelkedők, járdaszegélyek, akadályok, aszfalton futáskor a mozgás lényege ugyanaz. Ezáltal egyes izmokat folyamatosan terhelünk és igénybe veszünk, edzés után pedig vagy nem foglalkozunk velük egyáltalán, vagy jobb esetben nyújtunk, néha erősítjük őket. Más izmokról viszont megfeledkezünk, így ezek elsatnyulhatnak, gyengék, vagy feszesek lesznek, mivel pedig a testünk egy egész és rendszerként működik, ezeknek az izmoknak a funkcióját testünk kiegészíti vagy pótolja más izmokéval, vagy elkezd jelezni, ha valami nem stimmel. 

A futással önmagában semmi baj – baj akkor van, ha a futás egyoldalúságát nem ellensúlyozzuk, illetve ha a futáshoz szükséges, de futáskor csak használt és nem fejlesztett izmokkal keresztedzés formájában nem törődünk. A jóga pedig éppen ezt a kettőt ötvözi, ráadásul biztonságos, és mindenkire alkalmazható módon.

A sérülés a futás velejárója - vagy nem?

Egy sportolónak semmi nem rosszabb, mint a sérülés. Ez soha nem jön jókor, és a legtöbb esetben váratlanul ér bennünket. A sérülés pedig nagyon gyakran abból fakad, amit az imént leírtunk: asszimmetria, vagy az egyensúly felborulása.
Ha a testben valahol probléma jelentkezik, azt általában nem ott fogjuk érezni, ahol maga a tünet van. Amikor egy futónak a térde vagy a bokája fáj, természetesen kell a térdével és a bokájával foglalkozni, ám jógagyakorlás közben ennél sokkal többet teszünk: nem csak azt a testrészt mozgatjuk át, ahol a tünet, azaz a fájdalom vagy a funkcióvesztés felütötte a fejét, hanem mindazokkal a testrészekkel (lásd például csípő), ahonnan a probléma ered. A testben számos olyan izom van, amelyek a felszín alatt, mélyizomként vannak jelen, és amelyeket szinte soha nem nyújtunk, nem edzünk, ám futáskor hozzájárulnak az egészségünkhöz, az eredményünkhöz, vagy ahhoz, hogy nézünk ki a maraton harmadik órájában. Ezek az izmok nem csupán erősítésre szorulnak, hanem lassú, de kitartóan végzett, célzott nyújtásokra is. A jóga ezen gyakorlatai helyreállítják a megbomlott asszimmetriákat, kiegyensúlyozzák a testet, és elemről elemre haladva olyan erős és ellenálló, ugyanakkor ruganyos rendszert hoznak létre, amelyre erős igénybevételnél is támaszkodni lehet.

Nyújtás aktívan és passzívan

Mindez egyetlen nagy nyújtással nem vihető véghez. Sokan éppen a rosszul irányzott, vagy rosszkor végzett nyújtással ártanak a már kialakult, vagy a még a háttérben, csendben megbújó sérülésnek. A jóga a kitartók művészete – ahogy a jó futók is azokból lesznek, akik hajlandók esőben és latyakban is elkötelezetten lefutni a napi edzést. Gyakran, módszeresen, figyelemmel gyakorlunk jógán. Egy óra után megszűnhetnek egyes fájdalmak, de a stabil fejlődéshez bizony türelmesnek kell lenni, ésszel gyakorolni.

Erősítés a jógában

A jóga nem is csupán nyújtás. Erősítő gyakorlatai szintén a test egészének egyensúlyát célozzák azzal, hogy az erős izmok segítségével stabilitást adnak. Sokan ismerik a tényt, hogy a fejlett törzsizomzat („core”) milyen fontos szerepet tölt be futáskor, ennek segítségével terhelést tudunk levenni, jobban tudunk lélegezni, hatékonyabban mozgunk, egyszerűen tovább bírjuk. Ezek az izmok segítenek helyben tartani a gerincet, a medencét. Amikor hosszú futások alkalmával elkezdenénk görnyedni, ezáltal rosszabb teljesítményt nyújtani, és eképpen még a tüdőnket is összenyomva tovább rontani a helyzeten, a core izmok vehetik át a funkciót, és mint egy fal képesek tartani a már fáradó testet. Ha helyesen végezzük (és elég erős az óra), a jóga keretein belül ezeket alaposan meg lehet dolgoztatni, a sportolóknak szóló jógán ezekre az izmokra is erős hangsúly kerül a szokásos, futásnál gyakran használt izmok mellett. 

Röviden tehát...

A sportolók számára a jógának legfőbb megnyilvánuló jótékony hatása, hogy erős, ugyanakkor rugalmas testet biztosít a gyakorló számára. Az aktív és passzív nyújtások biztonságosan tesznek bennünket hajlékonyabbá, az erősítések pedig ott stabilizálnak, ahol arra a legnagyobb szükségünk van. És hol van még a légzés… nos, arról később fogok még írni.