Kifogások, amelyeket még soha nem hallottam

Találkozom sérült, fájdalmakkal küzdő amatőr vagy versenysportolókkal, és olyanokkal, akik ugyan nem sportolnak, de érzik, hogy valami nincs rendben. Ha valaki eljut hozzám, az már bejárt egy utat, büszke lehet ezért magára, én pedig örömmel fogadom, hogy tovább lépjünk. 
De mibe kerül eljutni idáig? Valóban érdekelnek a problémák kiváltó okai? Vagy inkább szeretnéd kihúzni magad a felelősség alól, amely szerint a saját boldogságod és egészséged, teljesítményed kulcsa csakis te vagy? 

„Én már nagyon elkeseredtem, fáraszt ez az egész.”

Ez még nem baj, persze, de ebben lubickolni csak ideig-óráig szabad. Éld át az elkeseredettséget, a reményvesztettséget, vagy a „mindenki más jobb nálam” érzést, aztán döntsd el, hogy magad mögött hagyod mindezt, és engedd, hogy a csalódottság cselekedetekre sarkalljon. Ha elértél erre a pontra, máris elindulhatunk ki a gödörből.

„Bármit megteszek azért, hogy vége legyen ennek a fájdalomnak/sérülésnek, de a jóga nagyon távol áll tőlem.”

Akkor lehet, hogy mégsem tennél meg bármit. Próbálj meg nyitott lenni (néha nehezebben megy, mint gondolnánk) és kíváncsi, fogadd el, hogy néha olyan dolgok vagy akár emberek adhatnak értéket neked, amelyekkel még nem találkoztál, vagy eddig egész mást gondoltál róluk, vagy éppenséggel távol állnak tőled. Nem kell valaminek rokonszenvesnek lenni ahhoz, hogy fontosat, értékeset, hasznosat kapj tőle.

joga sporotloknak

„Jövő héten elkezdem, isten bizony.”

Ha ezen a héten kezdenéd el, lehet, hogy jövő héten már futnál. Mivel viszont valószínűleg jövő héten sem veszed rá magad, biztosra veheted, hogy amire elég nagy lesz a probléma ahhoz, hogy valóban érdemben foglalkozz vele, nagyon sokan már kilométerek százait bringázták/úszták/futották/kosarazták le, pontosan ennyi előnnyel indulnak majd veled szemben a számodra állítólag olyan fontos versenyen. Ha ez az állapot már eltart egy ideje (és gyanús, hogy bizony így van), akkor gondolj arra, mi lehetne, ha akkor cselekvésre szántad volna el magad, amikor ez az egész kezdődött.

„Én ilyen vagyok, nincs mit tenni.”

Milyen? Milyen címkékkel láttad el magad eddig? Merev, sérülékeny, gyenge, puhány, férfias, nőies, segítségre nem szoruló, törékeny, gyenge kötőszövetű, narancsbőrös, kemény csávó, lassú, gyúrós… ? Nem lehet, hogy valójában nem ezek mesélnek rólad a legtöbbet, hanem ennél sokkal érdekesebb vagy?
Én tizenévesen merev voltam, hangoztattam is büszkén, mert ez kemény dolognak számított. Verseny előtt persze kétszer annyit kellett bemelegítenem, mint mindenki másnak. A bokámig tudtam előrehajolni. Természetesen segítségre sem szorulok, csak aztán olyan derékfájásom lett harminc fölött, hogy ezen is túltettem magam, és elkúsztam a masszőrtől a gerincklinikáig. Akkor mi is vagyok? És veled minek kell ahhoz történnie, hogy megszabadulj a címkéidtől?

„Mozgok eleget, rohanok egész nap.”

Ahogy mindenki más is. Ha ez elég vagy megfelelő lenne, akkor ugye nem lennének azok a problémák, amik miatt ezzel az indoklással elő kell állnod? Az autóba ki-beszállás nem kifejezetten sport, inkább a derekat megterhelő tevékenység, a vérnyomás ingadozása sem számít crossfit gyakorlatnak, a meeting roomok közötti laptopcipelés makkoscipőben szintén nem futás. Ha egészséget szeretnél, mi több, fogyást, fájdalommentes életet, vagy egyéni csúcsot 5 km-en, akkor világos, hogy ez kevés. Sőt, az is lehet, hogy amit te mozgásként kategorizálsz, az valójában káros. 

„Nincs erre időm.”

Lehetséges, hiszen nem látok bele az életedbe. Lehetséges, hogy soha nem böngészed a „fészbúkot”, nincs TV-d, nem olvasol félig se igaz sztárpletykákat, nem töltesz órákat a hipermarketben, nem látogatsz olyan rokonokat, akiket sosem szerettél, nem nyitogatod a hűtőt unalmadban, és minden esős vasárnapot hasznos, téged boldoggá tevő, és építő tevékenységekkel töltesz meg.
Ha ez mégsem így van, nézz őszintén rá egy szokásos napodra. Elég, ha ebben is magadhoz vagy őszinte, az még nem derül ki, viszont remek kiindulási alap. Nézd meg, van-e valahol egy tíz perces lyuk, amibe belefér egy-két gyakorlat. Esetleg van-e egy óra, vagy másfél a héten, amit mégis bele tudsz szorítani az idődbe. 

Vagy csak döntsd el: ha megkérdezném, mik a legfontosabb dolgok az életedben, akkor a lista tükrözné-e azt, hogy mivel töltöd el a legtöbb időt, energiát?

Hogy akarsz élni? Csak te döntöd el. Még én sem tudok rád hatással lenni, bármennyire próbálkozom, ha te nem nézel őszintén szembe saját magaddal, a szokásaiddal, a valós fontossági sorrenddel az életedben. Sok erőt és kitartást kívánok hozzá! Találkozunk a jógamatracon.