Mi a közös a futásban és a jógában?

Első látásra semmi. Az egyik dinamikus és a szabad levegőn zajlik, a másik inkább statikus és beltérben végezzük. Az egyik versenysport, a másik mindig csak gyakorlás.

Mégis, egy hosszabb futásom alkalmával ráébredtem, hogy miért szeretem egyformán mindkettőt, és miért ragaszkodom egyformán hozzájuk.

 

Ősi mozgásformák

Futni születtünk, mondják. Jó vagy rossz technikával és módon, de futunk. Sokkal többen, mint ahányan rúdugrásban vagy vívásban jeleskednek. Így van ez sok-sok ezer éve, az ember futkos át a szavannákon, a jégmezőkön, a Városligeten.
A jóga (mint mozgás) sem mai találmány. Nem egy néhány éve, ebből és abból összegyúrt mesterséges mozgás, hanem egy filozófiából, életmódból, egyes esetekben vallásból kialakult, bevált mozgásforma. Mindig változik, mégis mindig ugyanaz. Sok-sok ezer éve.
Nekem tetszik ez az ősi, megbízható természete mind a futásnak, mind a jógának: olyasmit csinálok, ami az első ígéretek és nehézségek után is akár életem végéig társam lehet.

Minden edzés csak gyakorlás

Ahogy futóedzésen sem kell versenytempót futni, úgy jógázás közben sem lehetsz minden nap ugyanolyan ügyes. Vannak lassú napok, és vannak ügyesebb napok.
És ahogy a jógateremben sem versenyzel a matracszomszédoddal (ugye, nem?!), úgy futóedzés közben is elengeded azt, aki aznap éppen gyorsabban fut nálad, hiszen tudod, hogy egy sokkal távolabbi célért dolgozol, mint egy Strava szegmens helyezés.

jóga futóknak

Valójában mindig magadnál akarsz jobb lenni

Mindkét sporthoz eltérő múlttal és képességekkel érkezünk, néhányan sífutókból lesznek terepfutók, mások a teljesítménytúrázók közül kerülnek ki, maratonisták lesznek ultrafutók. Sok a hajdanvolt tornász, táncos a jógázók között. Mások pedig soha semmit nem sportoltak az első futócipő, az első jógaóra előtt.
Mindenkinek magához képest van lehetősége jobbnak lenni, és ez a lehetőség minden egyes alkalommal, gyakorlással, edzéssel megvan. Ne téveszd össze a teljesítménnyel, vagy a tempóval: nem attól leszel jobb futó, hogy gyorsabban futsz, mint tegnap.
Jobb futó vagy, ha csiszolod a technikád. Jobb jógázó vagy, ha képes vagy befelé figyelni a szomszédod helyett. Sőt, jobb vagy, ha tegnap otthon maradtál, ma pedig elindulsz.

A légzés az úr

A levegő maga az élet. Ha nem jutsz elég levegőhöz, testileg és lelkileg is megvisel. Levegő nem csak az izmok és a szerveid működéséhez kell, hanem az életerő, maga az élet áramlása ez. A legbiztosabb és legközvetlenebb mód, amellyel az ember önmaga idegi és szervezeti működésére hatással van, ezért is érdemes okosan és óvatosan bánni vele.
A jóga tanított meg arra, hogy a levegő megfelelő mennyiségű és módú áramoltatásával, a saját magam által felállított gátak lerombolásával egy teljesen új, szabad, és magasabb minőségű élményhez jutok (a munka még nem fejeződött be, sosem fog…). Nem nehéz a plank, tudom, hogy meddig mehetek el egy nehezebb ászanában, és tudok magamnak segíteni a légzésem használatával.
Futás sincs levegő nélkül. Ha bezárod magad előtt, a teljesítményed is meg fog torpanni, és az élmény is más lesz. Használd a légzésed – ez egy örökké tartó tanulási folyamat, amelyet fejleszteni kell és érdemes.

Kitartás, türelem, alázat

Jobb akarsz lenni? Tanulj és gyakorolj. Tudd, hogy még hosszú az út. Sose gondold, már mindent tudsz, hogy jobb vagy mindenkinél, hogy mindig minden a tiéd lehet. Kelj fel, ha elbuktál. De dolgozz, és nyerd el a munka jutalmát!

Önmagad felé vezet

Minden futás végére egy kicsit tisztább a kép, minden jóga végén egy kicsit közelebb vagyok ahhoz, aki lenni szeretnék. Jellemzően egyedül, terepen futok, csöndben. Ahogy az erdő részévé válok, ráébredek, hogy csak ennyi vagyok, és ez éppen elég is a boldogsághoz, a teljességhez.
Jógázás közben csak én vagyok, egyedül – még akkor is, ha órán veszek részt, körülöttem sok másik jógázó. Figyelem magam kívülről, miközben átélem belülről.

Szabaddá tesz

Ahogy futáskor arra vihet a lábad, amerre csak vágysz, úgy jóga gyakorlása közben is szabad vagy. Olyan tempóval futsz, ahogy szeretnél (pulzuskontrollosokra ez kevésbé igaz), és annyira mész bele egy-egy ászanába, amennyire szeretnél. Amikor otthon, egyedül gyakorlok, nincs kötött sorrend, egyik mozdulatból jön a másik, és bármikor meggondolhatom magam. Bármikor eleshetek és felkelhetek, és kezdhetem újra. Akkor, amikor csak vágyom rá, és úgy, ahogy éppen szükségem van rá. A fejemben, a testemben, a szívemben egy utat járok be, csakúgy, mint futásnál az erdőben, a mező szélén, a hegygerincen. És a végére mindig egy kicsivel szabadabb vagyok.

Kép forrása: meganpura/Instagram