Gyakori tévképzetek a jógáról - Vol.2

Mint mindennel, a jógával kapcsolatosan is rengeteg tévhit kering. Ebben a cikkben már kiveséztük a legalapvetőbbeket, ehhez gyűjtöttem még néhány gyakoribb tévképzetet.

Jóga = nyújtás

Azt hiszem, ez a tévhit a legfájdalmasabb csalódások okozója, és ugyanakkor ez tart távol oly sok embert, akinek hasznára válhatna a jóga rendszeres gyakorlása. A jógában többek között az a csodálatos, hogy egyszerre erősít és nyújt, jobban mondva mobilizál – azaz megnöveli a mozgástartományt az egyes ízületeknél is. A legtöbb gyakorlat egyszerre végzi el ezt a kettős munkát, de vannak olyanok, amelyek kifejezetten az erősítésre dolgoznak, és tapasztalatom szerint ezen a téren gyakran éppen azoknak van a legtöbb fejlesztenivalójuk, akik erősnek hiszik magukat. Itt más izmokkal és máshogy dolgozunk, mint a fitneszteremben, ahol a mély- vagy kisebb izmok sokszor szóba sem kerülnek.

 Ehhez sem elég hajlékonynak lenni

Ehhez sem elég hajlékonynak lenni

Minden jógaóra spiri-élmény

Ez egész egyszerűen nem igaz. Az óra hangulatát és fókuszát az oktató a saját szellemisége szerint határozza meg, egyik oktatónak sem kell kényszer szerint szanszkrit bölcseleteket felolvasnia, vagy mély meditációba vezetnie a gyakorlókat. Vannak olyan órák (ilyen az enyém is), ahol ezek a területek nem jutnak szerephez. Nálam ez azért van, mert én magam is ezt a felfogást tudom hitelesen közvetíteni, a gyakorlás fizikai oldalára összpontosítunk, a hangulat oldott, simán elfér a nevetés vagy óra közbeni kérdezés, beszéd, spontán véleményalkotás…

Mindazonáltal ha téged a jóga spirituális oldala vagy a filozófiai, történelmi háttér érdekel, kiváló szakemberek, oktatók érhetők el itthon is, akik hatalmas tudásuk révén mindig fognak tudni újat mondani. Ez egy óriási terület, egy életre elég tanulnivalóval.

Az oktatónál van a tökéletes tudás

Bármit is értünk tökéletes alatt, a jógaoktató sem birtokolja, ahogy egyetlen más halandó sem. Törekszünk rá mindannyian, gyakorlunk, próbálkozunk, megyünk előre a magunk útján, de a jógaoktató is egy folyamatos fejlődés egy adott pontján van mindig éppen. Mi is elmegyünk más oktatókhoz, hogy kijavítsanak, vagy még mélyebbre mehessünk egy-egy ászanában, felfedezzünk új megközelítéseket, kipróbáljunk új stílusokat. Ugyanúgy gyakorlunk, tanulunk minden nap.

Nem érkezik el az a pont, ahonnan már nem kell többet jógázni, mert minden megvan - ez a pont egyszerűen nem létezik.

Az oktató mindenre tudja a választ

Kérdezz nyugodtan! Egyszerűen csak arról van szó, hogy amint az előbbi pontnál kifejtettem, az oktató sem egy tökéletes végtermék, hanem egyrészt míg a tudása egyes területeken kiterjedt, más témákhoz kevésbé ért, másrészt a kérdésedre a választ hosszabb vizsgálódás kell, hogy megelőzze (például egy manuálterapeutánál tett látogatás alkalmával).

Jómagam nagy anatómia-rajongó vagyok és szeretek ilyen problémákon gondolkodni, ám nem véletlenül van szükség egy óra konzultációra, ha gyógytornászhoz fordulsz. Egyes bajokra sokkal messzebb kell keresni a választ a testedben (vagy a lelkedben), mint gondolnád!

Aki ügyes, annak nem nyom/szúr/fáj/zsibbad/remeg soha semmi

Természetes, hogy jóga közben magunkra figyelünk és észreveszünk minden egyes kis jelzést a testünk részéről, sőt, ez a jóga egy fontos aspektusa. Feltűnik, hogy nyom a térdednél valami, hogy feszül a lábfejed, hogy a bal karodat nem tudod úgy felemelni, és így tovább. Az lehet cél, hogy ezek lassacskán csillapodjanak, enyhüljenek, egyre kevesebb testrész adjon vészjelzéseket, vagy, hogy kis igazításokkal segíts rajtuk, ám az nem lehet elvárás, hogy olyan állapot jöjjön létre, ahol már soha semmit nem érzel. Aki lejjebb megy spárgában, az ott ugyanazt vagy nagyon hasonlót érez, mint az, aki feljebb kénytelen megállni, csupán a pozíció más a talajhoz képest. A haladó jógázó is érez ezt-azt, apróságokat, sőt, akár minden nap mást.

Ami változik, az ezeknek a jeleknek az értelmezése. Megtanuljuk, mi fontos, és mi az, amivel nem kell törődni, mert egyszerűen a fizika műve: ha például sokat egyensúlyozol az alkarodra támaszkodva, akkor előfordulhat, hogy lesz a tricepszeden egy lila folt. Baj? Dehogy. Élő szervezet vagyunk, minden nap más és más állapotban és hangulatban, és megeshet, hogy az a lábfej tíz év gyakorlás után is ugyanolyan érzéseket küld feléd, te viszont tudni fogod, hogy az első jógaévedhez képest már mennyivel több mindent tudsz vele végrehajtani, és hogy az a kis jelzés valójában semmi komolyat nem közvetít.

Vagyis amit meg kell tanulni (és ez mindenkinek saját önálló feladata): elkülöníteni azokat a jelzéseket, amelyek egy problémára világítanak rá, azoktól, amelyek egyszerűen a fizika műveként az oldalvonalon maradnak.