Gyakori tévképzetek a jógáról - Vol.2

Mint mindennel, a jógával kapcsolatosan is rengeteg tévhit kering. Ebben a cikkben már kiveséztük a legalapvetőbbeket, ehhez gyűjtöttem még néhány gyakoribb tévképzetet.

Jóga = nyújtás

Azt hiszem, ez a tévhit a legfájdalmasabb csalódások okozója, és ugyanakkor ez tart távol oly sok embert, akinek hasznára válhatna a jóga rendszeres gyakorlása. A jógában többek között az a csodálatos, hogy egyszerre erősít és nyújt, jobban mondva mobilizál – azaz megnöveli a mozgástartományt az egyes ízületeknél is. A legtöbb gyakorlat egyszerre végzi el ezt a kettős munkát, de vannak olyanok, amelyek kifejezetten az erősítésre dolgoznak, és tapasztalatom szerint ezen a téren gyakran éppen azoknak van a legtöbb fejlesztenivalójuk, akik erősnek hiszik magukat. Itt más izmokkal és máshogy dolgozunk, mint a fitneszteremben, ahol a mély- vagy kisebb izmok sokszor szóba sem kerülnek.

Ehhez sem elég hajlékonynak lenni

Ehhez sem elég hajlékonynak lenni

Minden jógaóra spiri-élmény

Ez egész egyszerűen nem igaz. Az óra hangulatát és fókuszát az oktató a saját szellemisége szerint határozza meg, egyik oktatónak sem kell kényszer szerint szanszkrit bölcseleteket felolvasnia, vagy mély meditációba vezetnie a gyakorlókat. Vannak olyan órák (ilyen az enyém is), ahol ezek a területek nem jutnak szerephez. Nálam ez azért van, mert én magam is ezt a felfogást tudom hitelesen közvetíteni, a gyakorlás fizikai oldalára összpontosítunk, a hangulat oldott, simán elfér a nevetés vagy óra közbeni kérdezés, beszéd, spontán véleményalkotás…

Mindazonáltal ha téged a jóga spirituális oldala vagy a filozófiai, történelmi háttér érdekel, kiváló szakemberek, oktatók érhetők el itthon is, akik hatalmas tudásuk révén mindig fognak tudni újat mondani. Ez egy óriási terület, egy életre elég tanulnivalóval.

Az oktatónál van a tökéletes tudás

Bármit is értünk tökéletes alatt, a jógaoktató sem birtokolja, ahogy egyetlen más halandó sem. Törekszünk rá mindannyian, gyakorlunk, próbálkozunk, megyünk előre a magunk útján, de a jógaoktató is egy folyamatos fejlődés egy adott pontján van mindig éppen. Mi is elmegyünk más oktatókhoz, hogy kijavítsanak, vagy még mélyebbre mehessünk egy-egy ászanában, felfedezzünk új megközelítéseket, kipróbáljunk új stílusokat. Ugyanúgy gyakorlunk, tanulunk minden nap.

Nem érkezik el az a pont, ahonnan már nem kell többet jógázni, mert minden megvan - ez a pont egyszerűen nem létezik.

Az oktató mindenre tudja a választ

Kérdezz nyugodtan! Egyszerűen csak arról van szó, hogy amint az előbbi pontnál kifejtettem, az oktató sem egy tökéletes végtermék, hanem egyrészt míg a tudása egyes területeken kiterjedt, más témákhoz kevésbé ért, másrészt a kérdésedre a választ hosszabb vizsgálódás kell, hogy megelőzze (például egy manuálterapeutánál tett látogatás alkalmával).

Jómagam nagy anatómia-rajongó vagyok és szeretek ilyen problémákon gondolkodni, ám nem véletlenül van szükség egy óra konzultációra, ha gyógytornászhoz fordulsz. Egyes bajokra sokkal messzebb kell keresni a választ a testedben (vagy a lelkedben), mint gondolnád!

Aki ügyes, annak nem nyom/szúr/fáj/zsibbad/remeg soha semmi

Természetes, hogy jóga közben magunkra figyelünk és észreveszünk minden egyes kis jelzést a testünk részéről, sőt, ez a jóga egy fontos aspektusa. Feltűnik, hogy nyom a térdednél valami, hogy feszül a lábfejed, hogy a bal karodat nem tudod úgy felemelni, és így tovább. Az lehet cél, hogy ezek lassacskán csillapodjanak, enyhüljenek, egyre kevesebb testrész adjon vészjelzéseket, vagy, hogy kis igazításokkal segíts rajtuk, ám az nem lehet elvárás, hogy olyan állapot jöjjön létre, ahol már soha semmit nem érzel. Aki lejjebb megy spárgában, az ott ugyanazt vagy nagyon hasonlót érez, mint az, aki feljebb kénytelen megállni, csupán a pozíció más a talajhoz képest. A haladó jógázó is érez ezt-azt, apróságokat, sőt, akár minden nap mást.

Ami változik, az ezeknek a jeleknek az értelmezése. Megtanuljuk, mi fontos, és mi az, amivel nem kell törődni, mert egyszerűen a fizika műve: ha például sokat egyensúlyozol az alkarodra támaszkodva, akkor előfordulhat, hogy lesz a tricepszeden egy lila folt. Baj? Dehogy. Élő szervezet vagyunk, minden nap más és más állapotban és hangulatban, és megeshet, hogy az a lábfej tíz év gyakorlás után is ugyanolyan érzéseket küld feléd, te viszont tudni fogod, hogy az első jógaévedhez képest már mennyivel több mindent tudsz vele végrehajtani, és hogy az a kis jelzés valójában semmi komolyat nem közvetít.

Vagyis amit meg kell tanulni (és ez mindenkinek saját önálló feladata): elkülöníteni azokat a jelzéseket, amelyek egy problémára világítanak rá, azoktól, amelyek egyszerűen a fizika műveként az oldalvonalon maradnak.

Toronyiránt – avagy hogyan haladjunk a távoli célok felé?

Szeretjük a nagy, hangzatos, akár drámai távoli célokat. Szeretünk ilyeneket kitűzni magunk elé, és jó látni, amikor mások a semmiből érnek beláthatatlan messzeségekbe. De hogy lesz az álomból cél? És ha megvan a cél, hogyan haladjunk felé?

A kérdést kicsit személyes oldalról közelítem meg, hiszen látom megjelenni mind a jógában, mind a futás terén. Látom a fizikailag és mentálisan is nehéz, borzasztó benső(!) erőt és a szó minden értelmében vett rugalmasságot és kiegyensúlyozottságot igénylő gyakorlatokat, pózokat, de ahogy magam is egyre többet gyakorlok, egyre jobban látom, hogy ahol csak egy megfagyott állapotot láttam eddig, ott egy egész utat kell látni. Semmivel sem lennék boldogabb, ha holnap úgy kelnék fel, hogy tökéletes kézenállást tudok produkálni. Hova tovább? Mit is érnék el vele konkrétan? Ugyanígy látom magam előtt a fantasztikus példákat a futás terén. Nemcsak sebességben, hanem emberi teljesítményben is. Elmélázom, vajon valaha elérhetem-e én is ugyanezt, ugyanakkor tudom, hogy a boldogságom és az életem teljessége nem ezen múlik.

De azért az álmok kellenek. Jó őket nézegetni, vezetés vagy buszozás közben beleképzelni magunkat, mint egy képet néha elővenni. Csak hát amit így nézegetünk néha, az álom is marad, nem pedig cél. Attól lesz cél, hogy mi magunk azzá tesszük. Első lépésként elhiszem, hogy lehetséges. Nem azért, mert ma képes vagyok rá, hanem mert… miért ne? Nézzünk szét a világban, szinte bármi lehetséges. Ha ezt elhittem, akkor rendelhetek mellé egyéb attribútumokat, például oda elvezető lépéseket, de elsősorban határidőt. Ez teszi konkréttá, kötelezvénnyé magammal szemben, így aztán érdemes is ezzel óvatosan bánni, hiszen nem lehet sem túl közel (akkor nagyobb az esélye a csalódásnak), sem túl távol (beláthatatlan messzeségek bejárásához hatalmas elhatározottság kell… meg egy hosszú élet). Lehet ez egy nagyon tisztelt ikonikus futóverseny, vagy egy senki által nem ismert, de számomra nagy jelentőséggel bíró esemény, táv, helyszín, nehézség is. Ugyanígy lehet egy összetett, sok rétegből és tudásból felépített jóga póz, amit egyszer lát az ember, és hatására életében először lép jógamatracra.

Nekem ez is, az is van. Van egy futócélom, ami a 10 éves tervem (ebből másfél év már le is telt). És vannak jógacélok is.

Emily Harrington az El Capitan megmászása közben

Emily Harrington az El Capitan megmászása közben

Emily Harrington sziklamászót kérdezték egyszer arról, hogyan készült fel az El Capitan megmászására (ez egy 900 méteres teljesen függőleges gránitfal az amerikai Yosemite Nemzeti Parkban, Emily 6 napot töltött a falon). Ő azt mondta, irtózatosan sok gyakorlás kell hozzá, szenvedély, de ennek van egy határa, hiszen a gyakorlás nem azt jelenti, hogy konkrétan az El Capitan falán mászik fel-alá. Amikor elérkezik ahhoz a határhoz, hogy úgy érzi, fizikailag-mentálisan felkészült, akkor kell egy nagyot, egy igazán hatalmasat lépni, és odaállni az El Capitan alá, és nekifutni a dolognak. Van itt egy nagy hiátus aközött, ami a nagy cél, és aközött, amit még gyakorlásként megtehetsz.

Szöget ütött bennem ez a gondolatmenet. Hiszen aki félmaratonra készül, az sem félmaratonokat fut gyakorlásként, és aki kézen akar állni, az sem magát a kézenállást gyakorolja minden nap. Nem ettől leszel felkészült.

Kinéztél egy gyönyörű jógapózt? Mi kell hozzá? Lehetséges, hogy nagyon stabil törzs, erős váll, kiegyensúlyozott légzés, az egyetlen pontra való koncentráció képessége, az energiád szabad áramoltatására való képesség, és még számos apróságnak tűnő, ámde sok energiabefektetést igénylő dolog, amiket előzetesen kell megtanulni, és biztosan tudni. Azaz felkészülni. Jógán rengeteg ilyen felkészítő gyakorlatot végzünk. Némelyiket nehéznek érezheted, mások annyira könnyűek, hogy felmerül, minek is csináljuk? Azért, mert ezek készítenek fel a továbblépésre, mert külön-külön megtanulod kezelni a légzésed, a sok fel- meg lefelé néző kutyában megtanulod helyesen fordítani a vállad és áttenni az erőkifejtést a karodból máshova, mert amíg egy lábon nem tudsz stabilan állni, addig egy kézen sem érdemes sokat próbálkozni, mert amíg nem tudunk egyetlen pontra erősen koncentrálni, addig az energiánk szétárad, mint a nap sugarai.

Az én pincha mayurasanám

Az én pincha mayurasanám

A saját tapasztalatom az, hogy mindezek a képességek egyáltalán nem a jógáról szólnak, ahogy természetesen a jóga sem kifejezetten csak a jógáról meg a pózokról szól. Ha nem tudod kezelni a légzésed, futás közben is bajok lesznek. Sőt, a mindennapi életedben is. Ha jógán nem tanulod meg a hosszú és stabil gerinc használatát, az életben is össze fogsz görnyedni.

Mindig az apróságokon múlnak a dolgok. Az emberi kapcsolatokban, a versenyeken, a kommunikációban, és a jógában is. Nem tudok mindent az első órán átadni neked, és te se várd magadtól, hogy az első órán összeáll majd minden (a századikon sem…). De a sok apróságból áll össze maga a felkészülés. Saját példámmal élve: mindig tetszett a pincha mayurasana nevű póz, tudja fene, hogy miért. Távolinak tűnt, elérhetetlennek, éppen ezért muszáj volt próbálkoznom vele akkor, amikor semmi esélyem sem volt a megvalósítására, bár akkor még nem tudtam, miért nincs rá esélyem. Szóval megpróbáltam, nem sikerült. Utána sokáig eszembe sem jutott, hogy ezt nekem ismét elő kellene venni – és ez volt a „szerencsém”. Közben gyakoroltam tovább, mindazt, amit az ember jógán gyakorol, majd évek múltán jött egy sugallat, eszembe jutott ez az ászana, és a gyakorlásom végén a falhoz közelebb megpróbáltam. Sikerült. Nem lett szép, nem lett tökéletes, nem tartottam percekig, és még egy darabig nem is fogom. De sokkal könnyebbnek és beláthatóbbnak éreztem, mint az első alkalommal, és ott voltam, fejjel lefelé, és nem dőltem neki a falnak.

Keress magadnak saját El Capitant. Álmodozz róla sokat, nézegesd, érezd át, aztán alakítsd céllá. És készülj fel. Ne a célt gyakorold, hanem készítsd fel magadat testileg-lelkileg a kihívásra, lassan haladva afelé, hogy bizonyosabb lehess a saját képességeidben és tudásodban. Aztán egy szép napon, amikor minden összeáll és te mindent képes vagy kitenni az asztalra, állj az álmod kapujába és valósítsd meg.

Érdekel Emily mászása? Itt találsz egy videót róla.

Gyakori tévképzetek a jógáról

Előfordulhat, hogy némelyikbe még így is bele fogsz futni, de azért lássunk néhány olyan gondolatot, amely semmennyire, vagy csak részben állja meg a helyét, ha jógáról van szó. 

A jógához hajlékonynak kell lenni

Ezzel kezdem, mi mással...
Igaz, ami igaz, segít, ha lehajoláskor eléred legalább a lábszárad. Az is igaz, hogy ha ellátogatsz egy órára, sokan lesznek, akik nálad nagyobb terpeszben képesek ülni. Az is tény, hogy ha eleve hajlékonyabb vagy, sok gyakorlatot könnyebb lesz kivitelezned.
De nem kell hajlékonynak lenned ahhoz, hogy ügyesen jógázz. Ebben a műfajban viszonylag nagy a szabadság, az egyes pózoknak különböző változatai vannak, pihenhetsz vagy behajlíthatod a lábad, kimehetsz óra közben, kihagyhatsz pózokat. Úgy alakítod, ahogy neked tetszik. A fejlődést mindig magadhoz képest nézd: ha tavaly még csak az ágy szélére ülve tudtad felvenni a zoknit, idén pedig állva is megy, akkot fejlődtél, és teljesen mindegy, hogy melletted a fekete hajú lány le tudja tenni a homlokát a térdére.
Szögezzük le: a hajlékonyság fejleszthető. Mint minden sportra (és sok egyébre is az életben), úgy erre is igaz: annyit fogsz kivenni belőle, amennyit beleteszel. Ha elcsalod a póz lényegét csak azért, hogy úgy nézzen ki, mintha, vagy azért hogy a látványosabb elemeket végrehajtsd, akkor ne számíts arra, hogy fejlődsz. Legutóbb egy stúdióban annak voltam szemtanúja, hogy fatartásban (vriksászana, érdemes ezen a néven rákeresni) egy, a falhoz közel álló lány teljesen kicsavarta oldalra a medencéjét (amit éppenhogy előre fordítva kell tartani), és a nehezített változatot, azaz a fej fölé emelt imádkozó tartást végezte, miközben a könyökével a falnak támaszkodott. Így dobjuk ki a kukába a jógaóra árát...
Sokan vannak, akik hajlékonyak, de kevesen, akik ezzel egyidőben erősek, stabilak is, a jóga pedig erről szól. Lehetséges, hogy nem éred el a lábujjad, de egyes erőgyakorlatokban még lehetsz a legjobbak között. Ebben a műfajban mindenkinek van gyengéje, amit fejlesztünk, és mindenkinek van erőssége, amire építkezhet!

Rengeteg cuccot kell vennem, ha el akarom kezdeni

Persze, elmész a nagy francia tízpróbás áruházlánc egyikébe, vagy fellapozod a kávéjáról elhíresült márka aktuális jógaeszközeinek katalógusát, és máris nagyon könnyen elhiheted, hogy ez így igaz. Kell hozzá jóganadrág, jógapóló, melltartó, meg jógakerék, matrac, jógatörölköző, jógabögre, jógaizé... 
Felejtsd el. Ha sportolsz, akkor van legalább egy feszülős vagy nem feszülős fekete sportnadrágod. Ha nem fekete, akkor citromsárga, teljesen mindegy. Ha pedig citromsárga sincs, akkor biztosan van olyan nadrágod, amiben otthon szeretsz lenni, mert kényelmesen lehet benne mozogni. Na, ez kell nekünk. Pólóra ugyanez igaz, a túrázáshoz viselt aláöltöző vagy a strandolós trikód éppúgy megteszi, mint az az új pipás póló, amit a plázában kinéztél. Különösen kezdők esetén igaz: kezdd az alapoknál, csak a legszükségesebbet vedd meg, ne fuss bele olyan termékek csapdájába, amik aztán nálad is ugyanúgy csak porosodni fognak majd, mint az unokatesódnál a haspad.
Lássuk akkor, min nem érdemes spórolni: Ha a stúdió, amit látogatsz, nem ad elfogadható hosszúságú, minőségű, és állapotú matracot, akkor vagy keress egy minőségi helyet, vagy beruházhatsz egy matracra. Nem mindegy, hogy hot/bikram jógát űzöl, vagy bármi mást, mert a sima matracok nem tűrik annyira a nedvességet, mint a bikramra tervezettek, és elcsúszhatsz rajtuk, ha nagyon izzadós órára használod őket. Vannak vastagabb, és vékonyabb matracok. És vannak olcsók, meg nagyon drágák is. Döntsd el, mire van szükséged: ha újévi fogadalomról van szó, elég lesz kezdetnek egy áruházi olcsóbb is vagy a sátrazós polifoamod törölközővel letakarva, viszont ha tudod, hogy komoly a dolog, akkor nem fogod bánni a beruházást.
Lányoknak még fontos a melltartó, nem jó dolog óra közben a pántba akadni, vagy elcsúszott merevítőt húzgálni, mikor épp elég baj van az egy lábon állással. Legjobb, ha nem pamut, de ha sportolsz, akkor a high-impact melltartók kivételével (ezeket elsősorban boxoló, vagy ehhez hasonló erőteljes mozgással járó tevékenységekhez tervezik) tökéletes lesz a sportmelltartód.

Nem tudok olyanokat csinálni, mint a képeken

Nagyon sok esetben még azok sem tudnak olyanokat csinálni, akik a képeken szerepelnek. Döbbenetes, hogy mennyi hamis kép, és hibásan végrehajtott jógafotó kering a neten, mi meg persze gyűjtjük őket Pinteresten, mert olyan szép a naplemente vagy a tengerpart a háttérben, és olyan szép a lánynak a ruhája, meg olyan jógásan is néz ki az egész. Ilyen szempontból kedvencem a már említett vriksászana, amiről eddig a legtöbb hibás fotót láttam, amelyeken a felemelt láb a térdnek van támasztva. Azt a lábat bárhova lehet támasztani, kivéve a bokát és a térdet, mely területek az ízületek védelmében "tilosak". Mégis így fotózzák, néha ráadásként sportcipőben, szikla szélén állva... Vagy nézzük a lefelé néző kutyát, ezt sokan ismerik. Ha valamit megnézünk a képen (meg óra közben a szomszédon), az szinte rögtön az, hogy leér-e a sarka a modellnek, vagy nem. Teljesen mindegy, te is le tudod tenni a sarkadat, ha görbe hozzá a hátad, márpedig a póz egyik lényege a hosszú gerinc, egyenes hát. Amíg ez nem sikerül, gyakorolj csak szorgosan, és hajlítsd be a térded.
Amikor pedig kifejezetten akrobatikus pózokról látsz képet, ne feledd: egy pillanatot szemlélsz, amit megörökítettek, azaz éppen úgy fest, mintha az illető percekig ugyanígy tudná tartani. Előfordulhat ez is, de az valószínű, hogy nem mozdulatlanul és a pózba belefagyva tartja magát. Gyakran ezek a fotók hosszú küzdelmek, próbálkozások eredményeként születnek. Sokan úgy töltenek fel fotót magukról, hogy eleve videót vesznek fel, és azt a pillanatot töltik fel fényképként, amikor megvolt a póz. 
Még mindig lehetetlennek találod, vagy épp ellenkezőleg, meg akarod csinálni azt a pózt? Akkor sincs baj, csak gyakorolni kell!

Anyám is jógára jár a barátnőjével, most komolyan menjek én is ilyenre?

Anyukád nagyon jól teszi, te pedig lehet, hogy még nem láttad, mi mindenre képes a jógamatracon, és azt sem tudjuk, mi lenne, ha nem járna, mi minden fájna, milyen mindennapos dolgok okoznának neki problémát, vagy milyen lenne a lelkiállapota.
Ezen kívül meglehetősen sok féle jóga van, válassz olyat, ami szimpatikus, menj el, aztán ott megmutathatod magadnak, hogy mire vagy képes. Garantálom, hogy ha kismama- vagy kímélő jógán kívül bármilyen órát választasz, és becsülettel teszed a dolgod, utána nem fogod azt mondani, hogy könnyű volt. Ha könnyűnek érzed, kérj nehezítő variációt az oktatótól, a legtöbb gyakorlat esetében van ilyen, de csak akkor lépj tovább erre, ha az eredeti nagyjából hiánytalanul és tökéletesen megy. Ne támaszkodj te is a könyököddel a falnál...
 

5 ok, amiért a jóga szörnyű

Mindenhonnan azt hallod, hasznos a jóga, és jobb lesz tőle az életed? Íme, az alábbi indokok majd elgondolkodtatnak, valóban érdemes-e belekezdeni.

  1. Meginog a bizalmad sokmindenben, amiben eddig vakon hittél
    Mert eddig ugye azt gondoltad, ha a térded fáj, akkor a térdeddel van a probléma. Vagy hogy ha a két lapockád között fáj a hátad, akkor nyújtani kell az ottani izmokat. Elhitted, hogy ha a bal bokád sajog, akkor elég a bal bokádat az orvos elé tolni. Biztos voltál benne, hogy a következő versenyen is ugyanúgy fájni fog a derekad, és arra nincs más megoldás, mint a fájdalomcsillapító. Megszoktad, hogy a migrénre nincs más gyógyír, mint az összes programot lemondani, befeküdni a szobába, és esetleg kihívni a mentőt.
    Most pedig kiderül, hogy mindez nem ilyen egyszerű, sőt, ami sokkal zavaróbb: hogy mindez ennél klasszisokkal egyszerűbb is lehet akár.
    Új jellegű információkat kell befogadni, megemészteni, hinni bennük, és amikor sikerül, akkor kiderülhet, hogy amiben nevelkedtél, amit megtanítottak neked, az talán nem minden pontjában segít neked a gyógyulásban.
  2. Megtudsz magadról olyasmiket, amiknek esetleg (eleinte) nem örülsz
    Amikor gyakorolsz, olyan testrészekkel, izmokkal dolgozol, amikkel máskor soha. Szükségük is van rá, hogy végre észrevedd őket, hiszen elsatnyultak, megnyúltak, erejüket vesztették. Erre azonban nem kifejezetten nagy öröm ráeszmélni. Lehetséges, hogy fantasztikus bringás vagy, jógán pedig ismét kezdőnek érzed magad - hiszen ebben kezdő is vagy. Megeshet, hogy rájössz, miért is fáj a fejed és kínoz a migrén, és ebben mennyire van benne saját kezed munkája.
    A jó hír, hogy éppen ezért csináljuk. Mindenki kezd valahol, valamikor, aztán halad a maga útján, és még a legmerevebb, legdarabosabb gyakorló is egyszer csak észreveszi az apró változásokat: hogy eléri a lábujját, hogy nem is olyan nehéz fölvenni a kompressziós zoknit, hogy már nem fáj a bringa kormányán a csuklója.
  3. Észreveszed majd a barátaidon, sporttársaidon, ha nem melegítenek be, vagy rosszul végzik a nyújtást
    Ingoványos talajra érkeztünk, hiszen itt már nem magadat fogod kritikusan méregetni, hanem a barátokat, sporttársakat - egy büszke sportolónak pedig kritikát mondani némi bátorságot igényel.
  4. Időrabló tevékenység a jóga
    Bizony, nem lesz időd a képernyő előtt annyit ülni, hiszen az egyéb sportok mellett a jógára is időt kell szánni. Sőt, mivel érzed majd a jótékony hatásait, jó érzéssel gondolsz majd a jógamatracra és szívesen gyakorolsz, ahonnan pedig már csak egy lépés választ el a végső stádiumtól, mégpedig:
  5. Te leszel a következő, aki a körülötte levőket jógázásra biztatja
    Ennél már nincs lejjebb, te lettél a mumus. Sebaj, majd elmagyarázod nekik, hogy jógázni szanszkrit-tudás és fakírtest nélkül is lehet, hogy napi 10 perc többet jelent, mint a nulla, és hogy te is kezdted valamikor. Amikor még merev voltál, és azt gondoltad, hogy a fájós térd kizárólag térd-problémát jelent...